Nem. Bár a klór-dioxid nevében szerepel a klór, kémiai összetétele jelentősen eltér a klórétól. Ezzel magyarázható a két anyag eltérő viselkedése. Vegyük sorra a legszembetűnőbb különbségeket!

• A klór-dioxid jobban oldódik a klórnál.
• A klór-dioxid egyértelműen hatékonyabb a klórnál a spórák, baktériumok, vírusok és más kórokozó szervezetek elpusztításában, azonos maradékanyag-alapon.
• A klór-dioxidnál alacsonyabb a szükséges kontaktidő.
• A klór hatékonysága csökkenhet az idő múlásával, mivel a mikroorganizmusok képesek védelmet kialakítani vele szemben. A klór-dioxiddal szemben viszont nem mutatnak ellenállást, mert az a baktériumok életéhez elengedhetetlen aminosavat támadja meg.
• A klór-dioxid jobban eltávolítja a vas-és magnéziumvegyületeket, mint a klór.
• A klóros kezeléssel ellentétben a klór-dioxid használatakor nincs hátrahagyott klorit, klorát és klorid, valamint nem okoz extra korróziót a vízrendszerben.
• A klór használata olyan káros melléktermékeket képez, mint a THM, az AOX, vagy a HAA.
  A klór-dioxid alkalmazása viszont nem jár efféle negatív hatásokkal.

A klór-dioxidot elsősorban fertőtlenítőként alkalmazzák a vízkezelési eljárásokban. Mivel könnyedén elpusztítja a baktériumokat, a vírusokat, a penészt, az algákat, valamint a gombákat, előszeretettel használják biocidként a mezőgazdaságban, a kertészetekben, az egészségügyben, valamint a vízkezelő létesítményekben. Mindemellett tartályok, palackok, kutak, emulzióval töltött CNC megmunkáló gépek és egyéb élelmiszeripari felületek fertőtlenítésére is alkalmas. De ez még nem minden. Képes megállítani a levegőben terjedő fertőzéseket is, így számos esetben a levegőt tisztítják meg vele (pl. a gombaházakban).

• Ott győzedelmeskedik, ahol más fertőtlenítők hatástalanok: A világ minden pontján egyre csak nő a rezisztens baktériumok száma, melyek ellenállnak a leghatékonyabb baktériumölő hatóanyagoknak is. A klór-dioxiddal szemben viszont esélyük sincs, hisz képtelenek védelmet kiépíteni ellene.
• Kevesebb mennyiség is elég belőle: A klór-dioxid gazdaságosabb felhasználást tesz lehetővé, mint a legtöbb fertőtlenítő (pl. a klór), mivel alacsonyabb koncentráció is megteszi a hatását.
• Oldhatóság tekintetében is verhetetlen: A klór-dioxid gyorsan és egyenletesen oldódik fel a vízben. Ez nem magától értetődő a fertőtlenítőnél. Vegyük csak példának a kalcium-hipokloritot, amit meleg vízben szoktak feloldani, hogy javítsák az oldhatóságát.
• Nem okoz eltömődést: A klór-dioxid megkíméli felhasználóit az olyan macerás előkészületektől, mint amit pl. a kalcium-hipoklorit használata igényel. A kalcium-hipoklorit minden formája tartalmaz oldhatatlan maradékokat, melyek üledéket képeznek az oldatban. Mielőtt befecskendeznénk a víztartályba, fontos, hogy eltávolítsuk ezt az üledéket, máskülönben félő, hogy eltömíti a rendszert.
• A korróziógátlók sem állítják meg: A szilikátok és a foszfátok jelenléte sem csökkenti hatását a vízben.
• Nem érzékeny a vízhőmérsékletre és a pH-ra: Vannak fertőtlenítők, melyek feltornázzák a víz pH értékét, ami miatt savanyítani kell a vizet a használatuk során. Ebbe a kategóriába tartozik például a nátrium-hipoklorit és a kalcium-hipoklorit is. A klór-dioxid alkalmazása viszont nem jár efféle hátulütőkkel.

A klór-dioxid úgy pusztítja el a mikroorganizmusokat (a baktériumokat, a vírusokat és a spórákat), hogy áthatol a sejtfalukon, megakadályozva a fehérjeszintézist. Utóbbi alatt egy olyan folyamatot értünk, amiben a sejtek új fehérjéket termelnek. Mivel ez a folyamat nélkülözhetetlen az organizmus működésére nézve, még az olyan szunnyadó organizmusok is elpusztulnak a klór-dioxiddal való találkozásuk után mint a Giradia cysták vagy a poliovirus.

A klór-dioxidot legjobban folyadék formájában, 4 oC-on lehet tárolni. Ebben az állapotban meglehetősen stabil, azaz nem bomlik le egyhamar. A klór-dioxidot nem lehet túl sokáig tárolni, mert klórra és oxigénre bomlik szét. Ritkán tárolják gáz formájában, mert nyomás alatt robbanásveszélyes. Ha a levegőben lévő klór-dioxid koncentrációja meghaladja a 10%-ot, robbanásveszélyes.

A klór-dioxid alapvetően egy instabil gáz, mivel könnyen reakcióba lép más anyagokkal. Éppen ezért mindig a fertőtlenítés helyszínén kell előállítani. Stabilizált formában viszont nem bomlik le olyan könnyen.

Tiszta klór-dioxid nem vásárolható meg szilárd, folyékony vagy gáz halmazállapotban. Mivel egy nagy hatású, reaktív vegyi anyagról van szó, nem engedélyezett a szállítása. A klór-dioxidot az alkalmazás helyén kell előállítani és felhasználni.

A klór-dioxidot kémiai úton lehet nátrium-kloritból vagy nátrium-klorátból előállítani.

Az adagoláshoz szükségünk lesz egy impulzus jeladós vízórára, egy csőre merőleges adagolási pontra, valamint egy adagoló szivattyúra. Az utóbbi szívja fel a tartályból a vegyszert és 10 bar nyomással az ivóvíz áramlás közepébe adagolja. A TwinOxide vegyszert például vastag falú, ellenálló tartályokból szívjuk fel, a Clorious2-nél viszont egy speciális biztonsági kuplungos csatlakozón és egy szivócsonkon keresztül zajlik le a folyamat.

A biofilm réteg hatékony leválasztásához nagyobb mennyiségű adag alkalmazására van szükség az első hónapokban. Ebben az időszakban nem árt átmosatni a rendszert, hogy a vegyszer biztosan eljusson mindenhová. A klór-dioxid leválasztja a vízrendszer csőfalaira és egyéb szerelvényeire rakódott biofilm réteget és ezáltal megszünteti a baktériumok élőhelyét és tápanyagát is.

Akkor sem érdemes szüneteltetni az adagolást, ha már biztosra vehetjük, hogy megszabadultunk a biofilm rétegtől, mivel a baktériumok újra megtelepedhetnek a vízrendszerben. Hogy ne fertőződjön el újra a vízrendszer, célszerű ragaszkodni a folyamatos adagoláshoz – egy extrém alacsony koncentráció is elég ahhoz, hogy megelőzzük a biofilm réteg kialakulását.

Számos kutatás arra a következtetésre jutott, hogy a biofilmek mindenféle rendszerben visszanőnek – legyen szó gyógyfürdőkről, hűtővíz rendszerekről, vagy akár ipari zárt vízrendszerekről. Ez is mutatja, hogy a hagyományos fertőtlenítők nem képesek megelőzni a biofilmek kiújulását. A klór-dioxid viszont igen! Ez a rendkívül erős oxidálószer a gyökerénél fogva szünteti meg a problémát azáltal, hogy nemcsak a baktériumokat pusztítja el, hanem azok élőhelyeit és tápanyagforrásait is. Vannak fertőtlenítők, melyek feltornázzák a víz pH értékét, ami miatt savanyítani kell a vizet a használatuk során. Ebbe a kategóriába tartozik például a nátrium-hipoklorit és a kalcium-hipoklorit is. A klór-dioxid alkalmazása viszont nem jár efféle hátulütőkkel.

Sokkolásos állófertőtlenítést magasan fertőzött rendszerek esetén szoktunk alkalmazni. Használjuk továbbá akkor is, ha gyorsítani szeretnénk a tisztulási folyamatot.

Az eljárás során relatív magas koncentrációt engedünk be a rendszerbe és meghatározott reakció ideig bent tartjuk azt. A sokkolásos fertőtlenítéssel meggyorsítható a biofilm réteg meglazítása és leválasztása, valamint a biofilm alól felszabaduló baktériumok oxidálása. A sokkolásos fertőtlenítés után a biofilm leválás szabad szemmel látható a végpontoknál. Az állófertőtlenítés után szükség van rendszer átmosatásra és átöblítésre.

A sokkolásos klór-dioxidos fertőtlenítés megbolygatja a vízrendszert, hiszen eltávolítja a biofilm egy részét, melynek következtében plusz baktériumok bújhatnak ki a biofilm alól. Elképzelhető, hogy szükség lesz egy újabb sokkolásos eljárásra, de ez mindig rendszerfüggő. Minden állófertőtlenítést követően ún. utókezelést szoktunk javasolni, amely során emelt koncentrációban történő folyamatos adagolással kezeljük a vizet.

Természetesen, sőt kifejezetten ajánlott a használata! A víz terápiás tulajdonságainak megőrzése speciális odafigyelést igényel. Jelen pillanatban ez nem feltétlenül valósul meg Magyarországon. A medencékben alkalmazott hígítás és gyakori vízpótlás gyakran nem elegendő a megfelelő vízminőség biztosításához, ami fertőzésveszélyt jelent a fürdőzők számára. Egy 2021-es tanulmány szerint a sokak által használt hipoklorit bár javítja a vízminőséget, viszont 40-99 százalékkal csökkenti a szulfid, a bromid, és a jódionok terápiás összetevőinek koncentrációját. Mindez rámutat egy igen fontos dologra: egy olyan hatékony fertőtlenítőre van szükség, ami nem gyengíti a gyógyvizek terápiás adottságait. Az eddigi tapasztalatok alapján a klór-dioxid megfelelhet ennek a kritériumnak.

Igen. Az eddigi kutatások alapján jól látni, hogy a klór-dioxid a mérnökök számára is számtalan új izgalmas lehetőséget tartogat a jövőben. Volt egy kísérlet 2019-ben, melyben kifejlesztettek egy polimer felületmódosító módszert a fény-aktivált klór-dioxid radikális oxidáns felhasználásával. Az oxidáció után arra lettek figyelmesek a kutatók, hogy a PP hidrofilitása és tapadási tulajdonságai javultak.